Eső után
A férfi a monoton kopogásra ébredt fel. Esett, csak esett, vigasztalhatatlanul esett az eső. Már megint…sóhajtotta, ez az átkozott eső. Szétáztat mindent, kirohadnak a növények, aztán ehetjük megint a műanyag kaját….fenébe is. Meg a pince is beázik, megint szivattyúzhatom ki a rengeteg vizet. A másik oldalára fordult, és megpróbált visszaaludni. A derengő zöldes fényben látta, hogy még két óra és kelni kell. Megint indul egy újabb unalmas és fárasztó hét. Ekkor halvány mosoly jelent meg az arcán…de jön a hétvége, és megint találkozom az én kicsikémmel. Nagyot sóhajtott, és most már nyugodtabban fordult be, örömmel gondolt a hétvégi vidám órákra, a gyöngyöző kacajra, arra a csiklandós, imádnivaló nevetésre, a nőre, akit úgy imádott. A szerelmére.