Sokan vagy

Csak állt ott értetlenül a férje előtt leforrázva.

Nézte ezt a kivörösödött arcú, tagbaszakadt embert, aki föléje tornyosult, fenyegetőn.

Nem értette, mi történt.

Hallotta, hogy az ordít, még a nyálcseppeket is látta, amint kirobbannak a szájából.

Hallani hallotta, de nem értette pontosan, mit kiabál.

Csak a …sokan vagy ..jutott el a tudatáig.

Mintha egy búrát borítottak volna rá.

A lelke lassan kúszott ki a testéből.

Már a szoba legtávolabbi sarkában volt, onnan nézett vissza a jelenetre döbbenten.

Mint egy kimerevített filmkocka. 

Ő, vagyis a teste, fölötte a hadonászó, vörösképű férje. 

Rettentően félelmetes, ugyanakkor nagyon komikus látvány volt.

Ha tudott volna nevetni, röhögött volna ezerrel.

De nem tudott.

Szomorú volt. 

Kicsit lengett ide-oda, tétovázott, mit is csináljon.

Aztán lágyan, puhán kisiklott a házfalon át a fénybe.

Ha visszanézett volna, láthatta volna, ahogy a teste összeesik, mint egy levetett ruha.

( A fenti novella a májusi Minerva Capitóliumában jelent meg. 

Ez egy ingyenes online irodalmi kiadvány, amit  

Vidi Rita kreatív írótanfolyamán végzett írók írnak rendszeresen.

Itt tudod megnézni a többi írótársam félelem-témájú írását:

minervacapitoliuma.hu/felelem )