Fúj

-.....egész hétvégén viharos erejű szél fog fújni, helyenként széllökésekkel....
Itt elzárta a rádiót.Nem akarta tovább hallgatni a rossz híreket.

- No tessék, még csak ez kell, ezt a Húsvétot már fújhatjuk!...berzenkedett magában. Pedig hogy ki akarta fújni magát ezen az ünnepen, végre.

Odacsattogott az ablakhoz, és kitárta. Szinte aban a pillanatban becsapta a szél, majdnem kitört az ablaküveg.Hangosan szikozódva rángatta vissza a kicsapódott függönyt, majd nagy erővel becsukta az ablakot.

Egyre idegesebb lett. Valamit csinálni akart, valamit, ami nem idegesítni fel, mint a bolond áprilisi időjárás.

Eldöntötte, ebédelni fog, nem várja meg a kisunokáját.
Odalépett a húsleveshez, kimert belőle egy nagy merőkanállal, majd mohón nekiállt.
- Fúj.....auuuu! - kiáltott fel és a szájához kapott.
A forró leves megégette a nyelvét, kicsit a szája szélét is.
Mérgesen locsolta rá a csapnál a hideg vizet. Valahogy csillapodott a bosszúsága.
- Mindig ez a mohóság....fenébe is!  Sose fogok már leszokni róla, vénségemre is pont olyan vagyok, mint sihederkoromban- dohogott magában.

Bekapcsolta a tévét, hogy elüsse a várakozás perceit. Érezte mindjárt itt lesz a kisunokája.
Két tetőtől talpig tetovált alak csókolózott éppen egy valóságshowban.
 - Fúj....micsoda alakok! - prüszkölt egy nagyot mérgesen és azonnal elzárta a tévét. Nem bírta a tetkósokat, pedig fiatalkorában ő még boksolt is, ott aztán nagy divat volt a tetoválás, de ő akkor is ki akart tűnni a többiek közül, csak azért sem tetováltatott. Nem bánta meg soha.

Csöngettek.
Kinyitotta az ajtót.
Nagy lendülettel robbant a nyakába a kisunokája.
Összevissza ölelgette örömében a kis tinifiút, majd incselkedve egy nagyot fújt a fülébe.
Az kényeskedve húzta el a fejét:
- Fúj..nagypapi, hát te sose fogsz felnőni? - mondta a tüsihajú kisfiú méltatlankodva, majd berohant a konyhába.
- Mi lesz az ebéd nagypapi? - kérdezte és már emelte is le a fedőt a levesről.

Lélekszakadva próbált lépést tartani vele, igyekezett, hogy megelőzze a bajt.
- Vigyázz kicsim, még megégeted magadat vele, még nagyon forró, aztán....fújhatjuk! - sorolta egy egyszuszra, majd kirobbant belőle a nevetés. A kisfiú is vele nevetett, bár nem értette egészen a poént. Azért érezte, vidám ebédnek néznek elébe. Mint mindig a nagypapájánál.