Harc a végsőkig
- Add meg magad, gyáva féreg! – üvöltötte Tamás vitéz teli torokkal, úgy, hogy szinte beleremegett még a föld is. Az adrenalin szinte sütött belőle, megremegett az orrcimpája, kitágultak az orrlyukai. Pont mint a lovának. A másik állta a sarat, bátran szembenézett a fenyegető ellenséggel. - Add meg Te, János nádor! Én kitartok a népemért, ha addig élek is! – szólt nagy hangon a másik, még toppantott is hozzá a lábával. Az oldalán fityegő kard ide-oda himbálózott a lendülettől. Észrevétlenül megköszörülte a torkát, mert ez a nagy hűségeskü kicsit vékonykára sikeredett. Talán a félelemtől, ki tudja. Csönd lett, mélységes csönd. Látszott, hogy a másik erősen töri a fejét, hogyan is vágjon vissza erre a bátor kiállásra. Valami ilyesfélén gondolkodott ő is korábban, de az ellenség már kijátszotta az ő ütőkártyáját. Most komoly érv kellett ide. Megfélemlítő. Lopva szétnézett. A nép némán nézte vezérét, pisszenés sem hallatszott. A lovak szoborrá de...