Mai történetek, modern mesék

Kifulladva rohant a villamos után. Hosszú másodpercekig tolongtak ki belőle az emberek, mint egy óriási cet szájából a kiömlő víz. Hátrálnia kellett, még meg is kapaszkodni, nehogy elsodorják. Hirtelen elapadt a tömeg. Végre fel lehetett szállni. Addigra már a ruháját is rendezgette, próbálta visszatömködni a nyakából kilógó sálat a kabátja alá. Komoran nézett maga elé, próbálta emésztgetni, amit a bankban mondott neki a pénztárosnő. Hogy jobban meg kellett volna gondolnia, hogy hitelre vásárolgatott mindenfélét karácsony előtt, meg hogy nem tudja csak úgy feloldani a kártyazárlatot, meg kell várni rá az első fizetést, amit küldenek és majd akkor újra értékelik a hitelét, ha kiegyenlítette a tartozását. Egy csúnya szentségelést morzsolt el a fogai között. A düh és tehetetlenség éles függőleges ráncot vésett a homlokára, egy ér konokul lüktetett a halántékán. Szórakozottan masszírozgatta. Körülnézett. A megszokott délutáni népség, irodából szabaduló kiskosztümösök, tárgyalásra s...

Feszülten firkálgatott az asztalánál. Sose telik már le ez az átkozott év. Torkig volt mindennel, a munkájával főleg. Annyira unta magát, hogy még a kiváló fizetése sem tartotta vissza tőle, hogy megpályázzon egy másik, izgalmasabbnak tűnő állást. Ma egyedül volt bent a cégnél az IT-részlegen, csak ügyeletet adtak. Gyakorlatilag azt csinált, amit akart, nem nagyon tudott már itt senkinek segíteni, csak alibiből voltak bent. Meg már elfogyott az összes ezévi szabadságuk, hát ezért. Még jó , hogy behozott magával egy csomó karácsonyról megmaradt kaját, a csajok meg a sütiket. Összedobták, amit hoztak, így nem kellett lemenni a sarki kínaiba, megvolt az ebédjük, még dőzsölhettek is, ehették legálisan a másét, bár senki nem kívánta már úgy az ételt, mint karácsony előtt. A.C. - After Christmas...motyogta maga elé. Na, hogy vártam, aztán mégis vége lett olyan kurtán-furcsán. Még kiélvezni sem tudtam azt a pár napot. Legalább a kisfiamat láttam pár napig, az anyja végre elengedte...

Ma három hónapos a blogom. Intenzíven nő ez a kis csöppség, mióta megszületett. Már nem csak a kezecskéjét nézegeti, hanem egyre jobban érdeklődik a környezete iránt is. Nézelődik, felfedezi a világot. Minden érdekli, mindent meg akar ismerni. Egyszavas címeket jegyezget. Szívesen "beszélget" magában. Sír, ha egyedül marad, de tüneményesen mosolyog, ha beszélnek hozzá. Akkor igazán boldog, kacag, sikong örömében. Ezért arra kérlek benneteket, kedves olvasóim, hogy beszéljetek hozzá, írjátok meg bátran itt a megjegyzéseknél, hozzászólásoknál, mi tetszik nektek benne, melyik része. Vajon a keze, a lába vagy a kis gödröcskés hamvas arcocskája? Jó természetű baba, nem sértődik meg, vagy ha mégis, hamar megvigasztalódik. Köszönöm Nektek, hogy olvassátok a blogomat és őszintén örülök, hogy sikerül örömet szereznem vele!

Iszonyúan húzta a vállát az a sok szatyor, szinte vonszolta magát a karácsonyi tülekedésben. Nekimentek az emberek, egy fickó majdnem leszakította a táskája pántját. Még elnézést sem kért tőle. Állat....gondolta magában. Micsoda alakok vannak....dohogott, miközben húzogatta vissza a vállára a szatyrok pántját. Már nagyon éhes volt, meg melege is lett a plázában. Teljesen érthetetlen, miért fűtik túl, mikor nincs hová tenni a télikabátokat, aztán izzadhat az ember az utcai ruhákban. Legfeljebb a sálat tudja levetni. A sapkát már nincs hova tenni, talán a szatyrok tetejébe. Lázasan kattogott az agya, kétségbeesetten próbálta végiggondolni, mi maradt ki a karácsonyi beszerzésből. Már megvette a kisvonatot a lurkónak, meg a két barbibabát az ikreknek. A rózsaszín csillogós nadrággal persze, ahogy kérték. Bár neki ez aztán nagyon idegen volt, túl csicsásnak találta, de hát a lányok annyiszor a lelkére kötötték. Persze, a jézuska fogja még hozni nekik, még a levelet is megíratták vele...

2012. Tétován nézegette a cetlit, amit a gép köpött ki magából. Pénzbefizetés 2 millió forintig. Jó vicc. Kesernyésen elmosolyodott. Szinte pontosan ennyi kéne még befizetni az átkozott kocsira. Kellett nekik az a puccosabb autó, de hogy mire...a felesége nem hagyta annyiban a dolgot, annyiszor lerobbant alattuk az a nyamvadt kocsi. Szerette is volna, meg nem is, aztán mégis ő volt a gyengébb, engedett a folytonos duruzsolásnak. Most meg rettegve várja a havi törlesztőcsekket. Igaz, a kocsi szép, kényelmes is meg jó is, de a benzin ára az egekben, alig merik használni. Inkább a busz. Meg a metró. Ami néha kigyullad. Izgalmas az élet így. Körbenézett, egy ülést keresett magának. Leült. Felnézett tájékozódni, mennyit kell még várni. Még csak 2001-nél jártak. 2001. De szép év is volt. Akkor ismerkedett meg a feleségével. Egészen köznapi dolog volt. Egy tanfolyamra jártak, mindkettejüket a cégük küldte. Kicsit unták, mert már túl voltak pár hasonló képzésen, el kellett...

Micsoda hülye ötlet...dohogott magában, ahogy bandukolt a köves kis utcában. Pont velem, pont itt és pont most. Még be sem csomagolták, csak egy nylonba rakták nagy sebbel-lobbal. Mindenki engem bámul ezzel a hülye ruhával. Persze, mindig mindent az utolsó pillanatban akarnak. Mert elfelejtik, ahelyett, hogy előre gondolkodnának. Igaz is, én sem gondolkodtam sose előre, mindig a pillanatnak éltem, a bandázásoknak, a lányoknak meg a drognak. Aztán egy délután - sose fogom elfelejteni - csak annak köszönhetem az életemet, hogy az a csaj nagyon megrémült, mikor látta, hogy nehezen veszek levegőt. Pár nap múlva a kórházi szobában remegve fogta a kezemet és akkor mesélte el, hogy a pupillám akkora volt, mint egy tányér, és olyan üres mélység ásított belőle, hogy azóta sem tud nyugodtan aludni, éjszaka rémálmai vannak, és verejtékezve ébred. Pedig még a nevét sem tudtam, úgy jöttem vele össze azon az éjszaka. De hálás voltam neki nagyon, most már bánom, hgoy nem tudtam kimutatni neki, cs...

Idegesen nézte meg az óráját. Már 10 perce itt kellene lennie. hogy lehetett ilyen hülye, hogy nem pontosították a helyet. Glencreditch, 16.30-kor, ezt írta a levélben. Emlékezett rá, még fel is firkantotta egy cetlire. Szépen besütötte fekete haját, most végre sikerült neki és egy fehér pántot is tett bele, az szépen kiemelte arca üdeségét. Szexi piros rúzst tett fel, csak ritkán használta, mert szerencsés volt, szép telt szájjal született, nem sok korrigálni való volt rajta. Percekig próbálgatta, milyen ruhában is menjen a randevúra. Először nagyon dögös akart lenni és egy kis fekete ruhát vett fel. Á, ez túl direkt, azt látja majd, hogy ráhajtok. Nem szeretném elriasztani. Elmerengett a fiún. Micsoda véletlen volt, ott, azon a társkereső honlapon. Először nem is akart vele szóba állni, aztán jobban megnézte és látta a szemén, hogy jólelkű lehet. Meg olyan szellemeseket írt, meg vicceseket, mindig megnevettette. Megértette, hogy hamar találkozni akart vele, ő is így volt vele...